Nehéz ügy az említett dolog . A probléma még az is h ha haverkodni akarsz akkor gyorsan kiderül h a női agy teljesen más mint a férfi agy.
Nem igazán objektív és analítikus hanem a megszokásokra és tapasztalatokra épít. Ez pl a szakmára is teljesen igaz (mérnöki az esetemben). Amit én nehezen tolerálok. És két nőnél szeretném elviselni amelyikből az egyik az anyám a másik meg a bnőm.
Tehát ha pl vmilyen kérdést teszel fel egy nőnek h pl ffiaknál mi a jobb a hosszú v a rövid haj(v bármilyen más jellemző) akkor nem objektívan kezeli a kérdést hanem a válasz az az amilyen az aktuális barátjának van. És ez ráilleszhető a világnézetére, politikai szemléletére, egy szakmai kérdésre szal szinte mindenre.
Ráadásul egy nő szinte mindent alá tud rendelni a párkeresésnek és ezért nehéz vele. Mégha nem is arról van szó h megfekszi a gyomrom a sok nyavajgás, amit a nemlétező pasijának kellene lekezelnie, de ehelyett én kapom meg.
Pl. van egy "havercsajom" aki tényleg állandóan a panaszkodásaival traktált aminek mindnek az volt az alapja h így nincs pasim úgy nincs pasim stb. Erre gondoltam ebből elég és összehoztam egy haverral. Aztán fél évre rá kiderült h a pasinak nem igazán jön be stb. Még elvegetáltak egy darabig de aztán a haver ejtette.
Erre ugye az kövtekezett h ez milyen szemétség stb, nyilván elmondta mindennek stb. És úgy gondolta h ezzel én is értsek eggyet aztán olvassak be neki és ne haverkodjak vele én se. Remek.
Tényleg nem volt top10 legjobb haverom között és tényleg kicsit mérges vagyok rá h miért lopta az idejét 1,5 évig miért nem rögta ki max 1-2 hónap után, de azért nem vagyok se inkvizítor se tanár h én nevelgessem a haverjaimat h h kell egy nővel bánni. Erre persze azt kaptam h hát ez csak felületes barátság. Hát tulajdonképpen igen, amikor sörözget vkivel az emberfia akkor nem freudi mélyelemzést vár el a haverjától főleg ha nem is a legjobb haverja.
Na ezt adjátok össze!
Bocs ha kicsit keresetlen a szöveg de néha már eléggé kivagyok a maratoni telfonálásoktól és egyéb zaklatásoktól...
"Ebben sok igazság van. De én akkor sem tudok primitív bunkó lenni."
Akkor legyél intellektuális geci. Filibertónak teljesen igaza van. Az általam eddig megismert nők úgy jöttek a kegyetlenségre mint a legyek a szarra. Az kell nekik, hogy alázd őket. Tegnap esti szakításomnak is ez az egyik legfőbb tanulsága. Kb. 1 év után elkezdtem egyenrangú félként kezelni a barátnőmet és lám meglett az eredménye.
Azt, hogy néha légy férfi: kicsit önző, néha határozott, néha nemet mondani tudó. Persze, csak őszintén. Ha nem megy, akkor légy, aki vagy. Minden zsáknak megvan a maga foltja, kívánom, hogy te is találd meg, vagy ő téged.
Hoppá-hoppá! Nem egy fiút akartam megtartani, hanem egy barátot! Valóban kevesek már a közös élmények, de azt hiszem nem jelentheted ki, hogy nincs közös témánk... Nem véletlenül lettünk barátok...
Mivel kettőn áll a vásár, nem csak nektek férfiaknak van szüksége szexre... De nem minden pasival akarok lefeküdni, és akivel nem és ő velem szintén nem, azzal miért ne lehetnénk jó barátok?! Ha valakivel nincs szex, már szóba sem jöhet hogy jóban legyetek? mindig csak a vadászösztön?! Ez így elég sekélyes...
Barátokra ugyanolyan szükségünk van, mint szexre, legalább azon a téren nem teszek különbséget férfiak és nők között!
... és ez az a genetikailag kódolt ellentmondás bennünk, kedves topiktárs, amit soha ebben a büdös rohadt életben nem fogsz tudni eltüntetni, úgyhogy szvsz alkalmazkodj ... ne mondd már, hogy egy normális pasinak nem esik jól néha némi macho beütéssel szabadjára engedni magát --- merthogy belétek meg ez van genetikailag kódolva ... állítólag :-)
"Hihetetlen, hogy még mindig vannak olyan lányok akik a nem fogják fel, hogy egy férfinak szüksége van nemcsak az érzelmi beszélgetésekre hanem a szexre is."
Igaz, csak nálam nem biztos hogy ugyanaz a személy. Nagyon szívesen beszélgetek érzelmi dolgokról is, de a viszonyt kölcsönösnek szeretném tudni, de ez eddig valahogy sohasem sikerült...
Nincs semmi új közös élményetek, közös témátok a "barátságotok" a múlté.
Volt sok időd ,hogy megtartsd a fiút. Ezt már elszúrtad. Gondolom hiányzott belőle a plusz.
Hihetetlen, hogy még mindig vannak olyan lányok akik a nem fogják fel, hogy egy férfinak szüksége van nemcsak az érzelmi beszélgetésekre hanem a szexre is.
Ilyennek lettünk teremtve.
Lehet tagadni, de akkor is úgy van.
A "barátod" talált magának egy másik lányt aki nem filozofálgat a barátságról és nem lelkendezik, hogy de jó hogy nem fekszünk le egymással hanem testi lelki jó barát.
Testi kapcsolat nélküli barátság fiú és lány között nem működik. Illetve egy darabig a fiú türelmes és akkor a lány azt hiszi ,hogy igen, amíg a fiú megunja és továbbáll, vagy a lány-:)
Én már elszomorodtam: kezd megdőlni az elmélet... Az egy természetes dolog, hogy amióta a barátom szerelmes, már kevesebbet találkozunk, de az már rosszul esik, hogy telefonon is alig beszélünk, és ha valami van, akkor már nem engem vesz elő, hanem valamelyik haverját...
tegnap volt a születésnapom! még egy sms-t sem küldött.... ;-(((( kíváncsi vagyok mikor jelentkezik majd, én most nem keresem egy darabig, az biztos....
Az a nem létező plusz dönti el, így van. Meg persze mindkét fél, hogy él-e a lehetőséggel, vagy sem.
A férfinak valóban a sarkára kell állnia ilyen esetben, pro vagy kontra.
A vámpírság valóban nagyon találó. Engem egy barátom ébresztett rá arra nemrég, hogy energiavámpír (is) vagyok. Hihetetlen erőt tudok ui. meríteni a szeretteimből. De nyilvánvaló, hogy ezzel néha komolyan lemerítem az "aksijukat". Viszont közben én is feltöltődtem tőlük annyira (úgy uszkve 20 év alatt :-)), hogy most már én is tudok viszont adni energiát, szeretetet, törődést. Node ehhez azér' meg kellett egy kicsit érni, ugye ... :-) Huszonéves csajsziktól ezt még nem lehet elvárni, főleg, ha nem is énjük része. Amelyiknek meg igen, abból nem biztos, hogy hamar elő fog bújni, belőlem is csak 30 felett kezdett ...
Mindig a nő választ, ha ő akarja úgyis menni fog a dolog ha nem akarja akkor csinálhatsz amit akarsz csak lelki szemetes ládának kellesz.
Ilyenkor hagyni kell a fenébe, annyi normális lány van.
Valószínűleg hiányzott belőletek a nem létező plusz....
Én is voltam hasonló helyzetben, kerestem egy másik lányt azóta már csak szánalmat érzek az illető iránt , mert még mindig egyedül van és csak telnek az évek, nekem meg már van egy családom.
Érdemes néha az férfinak a sarkára állni úgy több sikert ér el mintha eljátsza a lánybarátnő szerepét.
Számomra is rejtély, hogy az ilyen lánybarátoknak miért esik annyira nehezükre, hogy néha megeresszenek ők is egy telefont. Mindig csak akkor, amikor kérni akarnak valamit.
Hm, nem itt nem errről van szó - fiatal még a csaj - és itt dugásról szó sincs az ő részéről senkivel... (mert ő még senkivel sem...!)
Figyu! Annó ő kezdett ki velem és írta a félreérthetetlen leveleket... aztán vmi zavarta később sztem velem kapcsoltaban, pont az amit mondtam.
Az a baj h csupa idióta a haveri köre (és kicsit ő is az) - én meg pont az ellenkezője vagyok mindennek. Lehet h ezt vmennyire ő is tudja, csak nem mondja ki, és mindenféle hülyeség mögé bújik - kitelik tőle - ismerem.
Nyilván nem ismerem a konkrét esetet, de nálam ez a "más vagy mint a többi" duma fordítása: nem fogok veled dugni, de ha akarom, majd kereslek és kiöntöm a lelkemet. Ha te annyire értékes ember vagy, a haverjai meg nem, szerinted miért nem veled kezd? Szerintem arra van szüksége, hogy azokkal legyen, függ tőlük. Erre mondtam hogy ezek nem tudnak normális kapcsolatot teremteni.
"Ez a más vagy mint a többi" lehet h képmutatás, lehet h nem...
Mindenesetre tudom h ez télleg igaz... ezt nehéz elmondani... láttam, találkoztam már a haverjaival - szóval lecsapja a kúltúra a biztosítékot. Meg abszolut nem érdekli őket semmi - nincs céljuk. Én meg tanulok, értelmiségi vagyok...:) Szóval értitek... Ha télleg rájön és megérzi(?) h bennem sokkal több rejlik mint bennük, akkor talán van esély.. de mivel a csajszi is ilyen, h szinte semmi nem érdekli - lehet h ez zavarja velem kapcvsolatban, csak nem meri kimondani. És ha ezen (ha igaz) változtatna, és helyrerakná magában ezt az egészet... akkor talán...
Ilyenkor kell kurva keménynek lenni, és nem adni még egy lehetőséget arra hogy megint leszarjanak. Ezeket hívom én érzelmi vámpírnak. Ez a "más vagy mint a többi" pedig elképesztő képmutatás.
